„Az európai festészet történetében a XVI. század óta a festmények tipikus hordozóanyaga a vászon, a festék pedig az olaj. Az olajfestés a temperával szemben egészen új művészi eszközök kibontakoztatását tette lehetővé. A temperával ellentétben ugyanis az olajfestésnél szabadon lehet egymásra több réteget felvinni, ezzel egyrészt az elrontott, vagy más okból megváltoztatandó részletet teljesen újra lehet festeni, másrészt egymás felett, enyhén áttetsző rétegeket is fel lehet vinni.”[1]
Négy évszázaddal később, a XX. század kibernetikai találmányai aztán megnyitották az utat egy eddig ismeretlen digitális világ felé, amelyben az új generáció tagjai már digitális vásznon valósítják meg az elképzeléseiket. Az elkészült alkotásokat pedig közösségi hálón osztják meg egymással, ezzel is gazdagítva bolygónk kollektív emlékezetét. A számítógépes grafika [2] eszközei beköltöztek a mindennapjainkba. A 2D és 3D ábrázolásnak talán már csak az emberi képzelőerő szab határt.
A digitális képi megjelenítés alapvetően kétféle megközelítésben értelmezhető. „A vektorgrafika a számítógépes grafikában az az eljárás, melynek során geometriai primitíveket (rajzelemeket), mint például pontokat, egyeneseket, görbéket és sokszögeket használunk képek leírására. Ennek az ellentéte a rasztergrafika, ahol képek leírására szabályos elrendezésű pontokat használunk.” [3] Az alábbiakban ismerkedjünk meg a digitális vászon használatával, és bemelegítésként gyártsunk le egy analóg kijelzővel működő virtuális időmérőt.
Analóg kijelzős óra |
Bemenet: A számítógép órájának időadatai.
Kimenet: Az időadatok alapján kiszámított és grafikusan ábrázolt értékek a vásznon.
Változók: A canvas, context változók a vászonműveletekhez, valamint a myClock objektum változói a számítógép idejének lekéréséhez, illetve a számlap és a mutatók megjelenítéséhez.
Algoritmus: Megrajzoljuk az analóg számlapot, majd az aktuális rendszeridő alapján kiszámítjuk az óra mutatóinak kezdő- és végpontjait, és az így kapott koordinátákat összekötve jelenítjük meg a számlap mutatóit.
Eseménykezelés: A setInterval() metódus segítségével beállítunk 1000 ms-os ismétlési időt a számításokat végző függvény hívásához.
Megjegyzés: A JavaScript kód a saját rendszeridőt jeleníti meg. Ezért állítsátok be a pontos időt a számítógépeteken.